Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Fotó Videó blog

Minden, amit tudni szeretnél a fotózásról, videózásról

Mit gondol az aktfotózásról a modell?

2017. június 06. 17:40 - Bogicz

Beszélgetés Müller Fannyval, az egyik legismertebb magyar művészi aktmodellel.

img_6313.JPG

Ha visszamehetnél az időben, a kiskamasz éned mit szólna ahhoz, hogy aktmodell vagy?

Olyan csúnya voltam, hogy nem hinném el. Eredetileg színész szerettem volna lenni, sok színészmesterség-képzésen vettem részt, később „színész II” diplomát szereztem az Új Színházban. Ezért könnyen felismerem a helyzeteket fotózáson. Megörülök, ha kelléket kapok, mondjuk egy kalapot: nemcsak a fejemre teszem, hanem ide-oda teszem, pörgetem stb. Színész is azért akartam lenni, hogy mást és mást hozhassak ki magamból, és a fotózásban is azt szeretem, hogy valaki más lehetek. A színész-előéletem abban is megmutatkozik, hogy fotózáskor az arcom a pózhoz igazodik. Sokszor nem is tudatosul az emberekben, de az arckifejezés nagyon fontos egy aktfotónál, sokat ad hozzá.

Gyerekkoromban fontos volt nekem a tánc is. Sokféle táncot tanultam: balettoztam, jazzbalettoztam, majd jött a kontakttánc, tai chi, néptánc, kipróbáltam az ír szteppet is. Sajnálom, hogy nem koncentráltam egyvalamire gyerekkorom óta, viszont a modellpózoknál nagyon jól jön, hogy nem egyfajta táncban gondolkodom. Ma is folyamatosan tanulom a különböző mozgásformákat. A spicc-cipő használatát már kifejezetten a fotózáshoz tanultam meg, mivel sok póznál éreztem, hogy szebb, kecsesebb lenne, ha nemcsak lábujjhegyen lennék, hanem spiccen. Van egy magántanárom, aki ritmikus sportgimnasztikával foglalkozik, hozzá járok évek óta, de nemrég elkezdtem a légakrobatikát is. Kitágult a tér, fölfelé is tudok táncolni. A következő fotózásomra éppen az aerial silk nevű eszközt viszem magammal. Ez a cirkuszból lehet ismerős: két lelógó selyemanyag, amelyekre szépséges pózokban tudom felcsavarni magam.

Táncnak nevezted. Annak éled meg fotózáskor?

Nem, olyankor pózok vannak, és az teljesen más. Talán nehezebb is, mert ki kell tartani őket; az eszköz – például a légakrobatikában a karika – ilyenkor végig egy helyen nyom, ott talán majd seb is lesz...

img_8483.JPG

img_1646_1.JPG

img_8055.JPG

Fotózáson mennyire csinálhatod a saját pózaidat?

Többnyire hagynak, mivel vagy nem tudják, hogy mire vagyok képes, vagy el sem hiszik, hogy meg tudom csinálni, amire gondoltak. Beküldenek a helyzetbe, és én megmutatom, hogy milyen lehetőségek vannak benne. Jobb esetben megmondják, milyen stílust szeretnének.

Milyen stílusokat szoktak kérni?

Például hogy bogozódjak össze valahogy. Vagy hogy elnyújtott, hosszú pózt szeretnének spicc-cipőben, vagy ugrást. Jó esetben az, amit csinálok, közös munka a fotóssal. Nem szeretem, ha minden instrukció nélkül, két órán keresztül csak úgy mozgok. Engem az inspirál, ha újat tanulok, ha olyasmit csinálok, amit addig még nem fedeztem fel. Persze ez helyszínfüggő is. Például egyszer egy dán fotóssal liftben fotóztunk. A lift rácsára fel tudtam mászni, be tudtam akasztani a spicc-cipőt, így nagyon szép lebegő pózt találtunk. De edzésen is próbálgatom a saját határaimat, keresem az újat, táncosok fotói alapján is.

Mennyire figyelsz arra közben, hogy jól nézzen ki, amit csinálsz?

Ha összegömbölyödöm, akkor a hasam ráncos lesz, ezért eltakarom a karommal vagy máshogyan. Tudom, hogy milyen pózokban hol jelennek meg ráncok a testen, amelyek kis pózváltoztatással eltűnnek. Hogy melyik lábra érdemes súlyt terhelni az adott helyzetben, hogy ne tűnjön rövidnek a lábam a fotón. Én mindig lábujjhegyen vagy spiccen állok, mert a telitalpat nem tartom szépnek. Ismerem a hibáimat, mindig odafigyelek, hogy azok ne látsszanak – például az ujjaim kissé görbék, ezért oldalról szoktam mutatni őket.

img_8352_1.JPG

img_9031.JPG

5eaae927-7c75-4cb4-aee4-550ba0f32d34.JPG

Az önképed, önbizalmad hogyan változott a fotós pályafutásod során?

Sokat változott a testem is, főleg amióta elkezdtem edzeni. Azóta nem állok mérlegre se, hiszen az izmoktól nőtt a súlyom. Ezért tartom butaságnak, amikor testsúlyt vagy életkort adnak meg a modellmunkával kapcsolatban. Szerintem az számít, hogy a modell hogy néz ki és mit tud megcsinálni. Persze ha rossz képeket látok, az lehangol – talán ezért is dobom be magam mindig a lehető legjobban, hogy ne kelljen rossz képekkel szembesülnöm, és nagyon megszűröm azt is, hogy milyen képek kerülhetnek publikálásra rólam. Eleinte, amíg kezdő fotósokkal dolgozik az ember, sok előnytelen kép készül róla, ami elbátortalanító lehet. A rossz sminknek is drámai hatása van a fotókon. De a szépség relatív. A táncpózoknak van objektív mércéjük, például hogy mikor tűnik szebbnek egy spárga, de a női szépséget mindenki máshogyan látja.

Hol húzod meg a határokat az akton belül?

Erotikus, „open leg” fotókat nem vállalok. Külföldön nagyon sok, fétishez kapcsolódó kép készül, ilyesmibe se megyek bele. Sok modell azért vállal ilyen képeket, mert nincs elég munkája. Ez sajnos így van: vagy talál magának valamilyen különlegességet valaki, vagy kénytelen lesz többet bevállalni. Az én szép, naiv világomba kamaszként nem fért bele, hogy „tárogassak”, és a kezdetektől nagyon zavart, ha intim területek látszottak. Hiszen ha már aktozom, valamit meg szeretnék tartani magamnak és a páromnak.

Nem bírom a passzivitást, az unalmat, és nem is állnak jól nekem a megszokott modellpózok. Olyankor bezártnak érzem magam, elveszítem a testem. Ezért félek a hagyományos divatfotózástól. Az elég zárt világ, sok esetlen pózzal. A fehérneműs fotózásokhoz képest is jobban érzem magam aktban, mert ott általában cicásnak és erotikusnak kell lenni. Az akt viszont, amit én csinálok, művészi és kreatív.

A művészi aktmodellség mint foglalkozás mennyire elfogadott mások számára?

Általában az, de vannak helyzetek, amikor nem szívesen mesélem el. Idős emberek sokszor nem tudják szétválasztani az aktfotózást és a prostitúciót, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen se reklámoztam, ahol elvégeztem a magyar és filozófia szakot. Az emberek érzik, hogy komolyan veszem a szakmámat, és a képeim se sugároznak olyasmit, amit nem szeretnék. Fotózásokon is tudatosítom, hogy a meztelenség a munka része. Vannak modellek, akik a szünetekben se öltöznek fel, meztelenül ülnek le kávézni – én rögtön felkapom a köntösömet. Az szokott csak zavarni néha, hogy a bonyolultabb pózokba való behelyezkedés közben több látszik belőlem, mint kéne, de máskülönben például nem állhatnék fejen. A lényeg az, hogy a képen ne látsszon.

img_0281.JPG

img_3548_1.JPG

img_1619.JPGMi motivál a munkádban?

A végeredmény, a kép, és az, hogy újat csináljak. Hiszen gyakran járok vissza ugyanazokra a workshopokra, és önmagában az senkinek se lenne izgalmas, hogy már megint itt ez a lány, és már megint meztelen.  Ezért tanulom most a légakrobatikát, ezért viszem ki a spicc-cipőt a szabadba... Azt keresem, ami különleges. Kaptam már olyan visszajelzést, hogy háromszor annyit dolgozom, mint a többi modell. Ha egy workshopon egymás után több fotós fényképez engem, akkor én nem fogom mindannyiszor ugyanazokat a pózokat csinálni, hanem gyorsan kitalálok valami mást, hogy ne elcsépelt, milliószor megfotózott képek készüljenek.

Nagyon jó ezt hallani, mert az aktfotózásban rengeteg séma ismétlődik.

Én ezt inkább csak itthon látom. Nálunk sok fotóst az motivál, hogy látott egy szép képet, és ő is meg szeretné csinálni azt. Én ilyenkor csalok: elkezdem abból a pózból, aztán variálni kezdem, hátha valami egészen másra jutunk. Ezzel azt is el tudom kerülni, hogy amiatt reklamáljon egy fotós, hogy egy pózt valaki mással ismét lefotóztunk.

Tényleg, egy testtartásnak van valamilyen jogi védelme?

A póznak magának nincs. Egyre több olyan képet látok egyébként, amikor velem készült fotót másol valaki, akár a nézőpontot, a fényeket is átvéve az eredeti képről. Régen dühöngtem ezen, de rájöttem, hogy nincs értelme. A kép azért készül, hogy megmutassák, akkor pedig megvan az esélye, hogy utánozni fogják – ha jó, akkor különösen. A fotóban a plágium nagyon bizonytalan kérdés, különösen, hogy szinte minden kép egy korábbi képre épül, mindenki más munkákból kap inspirációt.

img_5788_1.JPG

img_1771.JPG

img_7468.JPG

A külföldi fotózások mennyiben kreatívabbak?

Egyrészt abban, hogy fontosabbnak tartják a különleges helyszíneket, amihez sokszor a természeti adottságok is kedveznek. Pl.: Lanzarote, Norvégia sziklái, Portugália partjai. Aztán az ötletek: volt egy németországi fotózásom, ahol vízzel töltött lufikkal dolgoztunk. Az exponálás pillanatában kiszúrták a lufit, és a képen a lufi formáját még megőrző, éppen szétrobbanó víztömeg látszott. Vagy a lisztes, tejes fotózások, amelyek Nyugaton már lecsengőben vannak, nálunk meg most válnak népszerűvé.

Ez persze technika kérdése is: ha mozgás közben kell megfagyasztani például a repülő lisztszemcséket, ahhoz profi vaku és sorozatfelvételre alkalmas gép kell. Tehát anyagi kérdés is.

Igen. Ahogy az is, hogy Hollandiában olyan stúdiókban is jártam, ahol van beépített medence, lehet esőt vagy akár vízesést csinálni, füstöt nyomni a háttérbe, aerial silket, karikát, láncot, köteleket, vasgolyót felfüggeszteni, vagy akár rudakat összeeszkábálni, és azokon függeszkedni.

Mesélsz egy kicsit az iparágról, ami az aktfotózás köré szerveződött?

A workshop az egyik alapfogalom. Vagy összeáll néhány fotós, vagy pedig a szervezők meghirdetnek egy témát, és arra jelentkezhetnek a fotósok. Külföldön 4-5 fényképész vehet részt egy workshopon, és ők egymás után kerülnek sorra. Itthon viszont gyakori az a megoldás, hogy több fotós is jöhet, akik egymást odébb lökdösve kattintgatnak – szerintem ez nem szerencsés. Külföldön a „modell sharing” is bevett gyakorlat, amikor a szervező biztosítja a körülményeket (helyszínt, sminket stb.), de minden egyes fotósnak külön van ideje arra, hogy megcsinálja az elképzeléseit.

Magánfotózásokra inkább profi fotósok kérnek fel, akik egy megrendelésükhöz vagy saját projektjükhöz keresnek modellt. Aktfotózáshoz szerintem nincs igazán jó ügynökség Magyarországon, ezért én mindent magam szervezek, az utazástól a szerződéses megállapodásig, amiben olyan részletek is benne vannak, hogy például az eladott fényképek utáni bevételből hogyan részesül a modell.

Ha érdeklődsz a fotózás technikai része iránt, látogass el a honlapunkra!

img_1793.JPG

img_1796.JPG

img_2582.JPG

A kérdés, ami mindenkinek eszébe jut: értek már rossz tapasztalatok fotózás közben?

Főleg kezdő modelleknél és kezdő fotósoknál vannak ilyen helyzetek. Amíg egy lány nem döntötte el, hogy mit vállal, mit nem, addig is lehetnek problémák. Nálam már nincsenek ilyen gondok, senki sem fizeti ki azért a modelldíjamat, hogy azután kockára tegye a munkát azzal, hogy bepróbálkozik. A személyiségem is segít: kedves vagyok, de határozott, erősen tartom a határokat. A pályám elején azért volt pár rossz pillanat. Mindenkiről, így rólam is készült egy-két olyan kép, amivel nem értettem egyet, akár ki is borított. Hiszen nem is tudom mindig ellenőrizni, hogy egy bizonyos szögből mi látszik. Kezdő koromban volt olyan is, hogy a fotós folyton hozzám ért. Egy idő után közöltem, hogy alapvető szabály, hogy nem nyúlunk a modellhez, ezért azonnal vigyen haza.

De most már viszonylag ritkán dolgozom kezdőkkel, nekik nincs még igazán szükségük a tudásomra, és nem is működik ideálisan. Nagyon gyorsan tudok váltani a pózok között, ami egy kezdő fotósnak túl nagy kihívás, olyankor lassan kell mozognom, hogy fel tudja ismerni, hogy melyik szögből érdemes fotóznia. Aki felvette a tempómat, tapasztaltan instruál, annak viszont nagyon előnyös a gyorsaság. Fontos még, hogy megszűröm a fotósokat. Ha valakivel rossz tapasztalatom van, például bunkón kezeli a modelleket vagy szakmailag nem tartom jónak, akkor nem vállalom a munkát.

Egyébként mióta vagy a pályán?

16 évesen fotósiskolákban voltam portrémodell. Nagyon untam, elkezdtem különböző arcokat vágni, nekik meg bejött. Az első aktfotózásomon kétszer elszakítottam a papírhátteret, annyira zavarban voltam, pedig volt már előtte pár divatfotózásom is. Mire nagykorú lettem, világos volt, hogy a művészi akt érdekel a legjobban, de onnan még hosszú volt az út. Amikor megmutatták nekem a képeket az első aktfotózás után, nagyon szépnek találtam őket. Tollpihék, levelek... szép kis művészi képek voltak, jólesett. De az fogott meg igazán a későbbiekben, hogy milyen sokféle formát tudok kihozni a testemből.

img_3314.JPG

img_9002.JPG

img_0059.JPG

Mi van a fejedben fotózás közben?

Nagyon erős testtudati koncentráció (mit feszítek, mit hova teszek), illetve figyelek a fotósra. Fotózás közben máshogyan működik a testem. Nagyobb szögben nyílik a spárgám, meg tudok csinálni olyan ugrást, amit előtte nem... Rengeteg energia szabadul fel bennem ilyenkor. Alapvetően aktív és impulzív ember vagyok, nekem a lazítást és a várakozást kéne megtanulnom. Van persze, hogy nemcsak befele figyelek. A Kanári-szigeteken eufóriában voltam fotózás közben, úgy lenyűgözött a természet ereje, a hatalmas víz mögöttem. Ha hideg van, ha kényelmetlen, ha csípnek a rovarok, akkor meg az is a fejemben van, hogy hogyan éljem túl. A tengerpartos képek például nagyon kellemesnek tűnnek, de szúr a homok, vágnak a törött kagylók és a kövek, napfelkeltekor még, naplementekor már hideg van...

Az extrém körülményekkel hogyan barátkozol meg?

Volt egy fotózásom Koreában, amikor kivittek a hegyekbe Észak- és Dél-Korea határán, és kitettek a hóba. Néha rám dobtak egy pokrócot. Úgy kezeltek, mint egy tárgyat, két lábujjamban el is fagytak az erek. Ha előre tudtam volna a körülményeket, akkor előre lebeszéltem volna az igényeimet (meleg tea, melegedés 20 percenként...). A koreaiakkal alig tudtunk kommunikálni, közös nyelv híján, nem is tudtuk megállapodni, ezért végül hamarabb hazajöttem. Azóta sokkal alaposabban bebiztosítom magamat, mert sok fotós bele sem gondol abba, hogy a modell is ember. Nekem kell megvédenem magamat.

Ismerem a gyengeségeimet. A bokám könnyen megsérül, a bőröm nagyon érzékeny, folyton tele vagyok foltokkal. Ez hozzátartozik. Ha elvállaltam egy munkát, akkor betegen is elmegyek. És tanulok a rossz tapasztalatokból: egyszer majdnem leestem egy hídról, amikor a korlátján egyensúlyoztam, egyszer majdnem elvitt a tenger egy szikláról, illetve majdnem rámesett egy sziklatömb, az egyik fotósnak köszönhetem, hogy időben félrelökte. Ezért alaposan megnézem a helyszínt előre, és kötök biztosítást is. Az is megesett, hogy egy csavarra lógatták fel a karikát, amin lógtam, viszont hogy a pózt jó szögből tudják fotózni, engem is forgattak a karikával együtt. A csavar kicsavarodott persze, én pedig lezuhantam a karikával együtt. Azóta mindig magam ellenőrzöm a felfüggesztést is.

img_8154_1.JPG

a94e05d6-2c48-4f16-9b9b-bc1261bf11bb.JPG

img_1774.JPG

Milyen jogai vannak a modellnek a róla készült képpel kapcsolatban?

A modellnek joga van használni a képeket, de nem szerkesztheti át őket, nem értékesítheti. Megvétózhat képeket, és előre tisztázzák azt is, hogy hol fognak megjelenni a fotók. Jól meg kell nézni, hogy mit ír alá az ember, mert nagyon csőbe lehet húzni így a modelleket. Egyszer megkeresett egy honlap, ahol hajlékony lányokról gyűjtöttek képeket. Elküldték a szerződéseket, csakhogy a magyar nyelvű szerződésnek kritikus pontokon más volt a tartalma, mint az angol nyelvű szerződésé. Gondolom, azt remélték, hogy az angolt nem olvassák el a modellek.

Meddig tart egy aktmodell karrierje?

Ez egyéni. Én már idősnek számítok, mégis idén kaptam eddig a legtöbb megbízást. Sok munkát 24 éves korhatárral hirdetnek meg, de ez butaság. Egy húszéves is tűnhet harmincnak. Amit én csinálok, az ráadásul speciális, mindegy, hány éves vagyok. 35 éves koromig biztosan szeretném csinálni. Egyre inkább az akrobatika felé tolódom, azt pedig akár ruhában is lehet. Gondolkodom a sportoktatói munkán is hosszútávon, modellképzésen, illetve szívesen visszatérnék a színházhoz is. Tavaly szerepeltem Kárpáti Levente A Caligula-klán című előadásában, kiemelt statisztaként szoktam kapni filmes ajánlatokat is (pl. Aranyélet, Budapest noir, Terminal), de egyelőre túl sokat utazom, és a fotós munkáimat részesítem előnyben. Abban az érdekes helyzetben vagyok, hogy a szakmán belül meglehetősen ismert vagyok, a szakmán kívül viszont szinte egyáltalán nem. Mostanában több műsorhoz is megkerestek egy kereskedelmi tévétől, de nem fogom elvállalni, nem nekem való.

Szerinted miért ilyen népszerű az aktfotózás?

Minden test más, és ezerféle szögből lehet fotózni. A különböző testekhez sokféle stílus is elképzelhető. Az erotikus szegmens könnyen érthető, nem kell magyarázni; a művészi akt sokkal fennköltebb, elemeltebb és tartás van benne. Arra is jó az akt, ha valaki ki akar fejezni valamit, hiszen az akt révén ki lehet fordítani a világot. Nagyon fontos benne a szépség, de abszurd, kicsavart pózokat is fel lehet venni. A női test domborúbb, gazdagabbak a formái, talán ezért is van sokkal több női aktmodell, mint férfi. De voltak olyan képeim, ahol az se látszik, hogy fiú vagyok-e vagy lány, csak a testmozdulat kifejezőereje a fontos.

Müller Fanny honlapján megnézheted a teljes portfólióját. 

Ha további cikkeket szeretnél olvasni fotós témában és értesülni az eseményekről, kövesd a Facebook-oldalunkat.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fotovideo.blog.hu/api/trackback/id/tr2312568027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.06.06. 20:29:45

A nők szeretik mind az aktfotózást, mind az erotikus fotózást. A női lélekben benne van a magamutogatási vágy, s ez teljesen természetes dolog.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.06.06. 20:49:51

Valóban az egyik legszebb és legjobb modellünk. Öröm nézni a munkáit.

Jakab.gipsz 2017.06.06. 21:17:02

Egyedi és különleges, és ami még fontos, sok-sok munka van "benne" egy-egy műalkotásban.

Más szófordulattal nem öncélú exhibicionizmus.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2017.06.06. 21:36:10

Fanny tényleg profi: felkészült és tehetséges modell, minden munkát 110 %-kal végez. Segít a fotósoknak a pózokkal és tényleg fotogén, így mindig kiváló képek készülnek vele. Az egyik legjobb modellünk az Aktfotó workshopjainkon.

n_dy 2017.06.06. 21:51:49

@MaxVal BircaMan HJCD: ez így van ... mutogatni azt tudnak, de ha a lényegre kellene térni, akkor azt már nem!
süti beállítások módosítása

fotó videó