Megjegyzés: Ez a bejegyzés kezdőknek szól. A nyelvtanulás hosszú évei is az „I am Jocó” mondattal kezdődnek, nem pedig egy akadémiai székfoglalóval. Attól még világos, hogy nem azért tanulunk angolul, hogy bárkivel közölhessük: „I am Jocó”, hanem hogy a legbonyolultabb témákban ki tudjuk majd fejezni magunkat. De szükséges leegyszerűsítésekkel kell kezdeni ahhoz, hogy később az összetett dolgokat is kirázzuk a kisujjunkból. Azért hangsúlyozom ezt, hogy a rutinos fotósok ne akadjanak fenn azon, hogy most nem ők a célközönség.A legutóbbi bejegyzésben tisztáztuk a három technikai alapfogalmat. A rekesz a nyílás, amin keresztül beáramlik a fény. A rekeszérték arról szól, hogy mekkora ez a nyílás. A záridő az az időtartam, ameddig a nyílás nyitva van. A fényérzékenység pedig - nagyon leegyszerűsítve - annak a mértéke, hogy a géped éppen mennyire érzékenyen reagál a fényre.

Arra is utaltunk többször, hogy ez a három érték különböző kombinációkban jelenhet meg fényképezéskor. Ezek a kombinációk azonban nem csereszabatosak. Ha magas fényérzékenységet és rövid záridőt állítasz be például, akkor technikai okokból nem ugyanazt a végeredményt kapod a képeden, mintha hosszú záridőt és alacsony fényérzékenységet alkalmaznál.

Fotózáskor ezzel tudatosan kell bánni. Hasonlattal élve: ha egy bizonyos vízmennyiséget el akarsz juttatni valahonnan valahova, akkor nem mindegy, hogy egy nagy vödörben viszed el oda, vagy pedig egy pohárban, sokszor fordulva.  A vízmennyiség szempontjából persze ugyanaz az eredmény, de egy csomó más tényező is szerepet játszik. Mindenekelőtt az, hogy mi a célod azzal a vízzel. Ha az a víz valakinek az egész napi vízadagja, akkor a poharas megoldás szerencsésebb, mint ha egy vödörrel egyszerre lezúdítanád a torkán a több litert. A kerti bokrokra viszont jó az is.

Ugyanez van a fénnyel is: valóban célunk a fényképezéskor, hogy a megfelelő „adag” fényt bejuttassuk, de ez csak az egyik célunk. Amikor beállítjuk a rekeszt, a záridőt és az ISO-t, akkor mindenképpen biztosítanunk kell a megfelelő expozícióhoz szükséges fénymennyiséget, de egy sor további technikai és komponálási igénynek is meg kell felelnünk. Ma erről fogunk beszélni. Mi a rekesz, a záridő és a fényérzékenység helyes megválasztása a helyzettől és a céljaidtól függően?Ehhez viszont előbb azonban tisztáznunk kell a mélységélesség, a bemozdulás és a fényérték fogalmát.

MÉLYSÉGÉLESSÉG

Az esetek többségében 3D-t, teret fotózol. Ahogy a szemeddel is tudsz közeli és távoli dolgokra fókuszálni, úgy tudsz a fényképezőgéppel is, tehát a tér egy bizonyos pontjára irányíthatod a figyelmet. De nemcsak azt állíthatod be, hogy pontosan hova „nézzen” a fényképezőgép, hol legyen a fókusz, azaz hol legyen a legélesebb pont, hanem azt is, hogy mettől meddig tartson az éles tartomány a képen belül. Kézenfekvő igény, hogy a képed fő témája (egy arc, egy ház, egy folyó, egy szarvasbogár) éles legyen, de az is hozzátartozik egy kép megkomponálásához, hogy eldöntsd, mi legyen még éles azon kívül.

Ez a mélységélesség kérdése: mekkora legyen az a sáv a képen, amit még élesnek érzékel a kép nézője? A legélesebb pont azon belül természetesen a fókuszpont lesz.

A fényképezés történetében jó ideig nemi lehetett könnyen játszani a mélységélességgel. Az objektív nélküli camera obscura mélységélessége például igen nagy, viszont sehol sem tökéletesen éles. A 19. század végének kollódiummal dolgozó városi fotográfusa viszont, akit a múltkor emlegettem, a megvilágítási és egyéb technikai viszonyok miatt éppen azzal küzdött, hogy az élesség már az arcon belül rohamosan csökkenni kezdett. Tehát a szem mondjuk éles volt, de előtte az orr nem. Te viszont most, a digitális korszakban, abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a modelled szeme és orra egyaránt élesen fog látszani.

Mitől függ, hogy a te fényképezőgéped milyen mélységélességet tud produkálni? Meglepően sok tényezőtől. Például az objektíved gyújtótávolságától és a géped érzékelőjének méretétől. Ezeket most (eleinte) technikailag adottnak tekintjük – majd később cserélgetjük az objektíveket. Függ ezeken kívül attól, hogy milyen távolságra állítod be az élességet, milyen messze van az alany maga, és mekkora rekesznyílást használsz.

Tehát a két összefüggés, ami most fontos neked:

1. Minél nagyobbra van nyitva a rekesz, annál kisebb lesz a mélységélesség.

2. Minél közelebb fekvő képsíkra állítod be az élességet, annál kisebb lesz a mélységélesség.

Ha makrózol (pl. bogarat fotózol nagyon közelről), akkor nagyon kis sávban lesz éles a képed. Megeshet, hogy a mélységélesség már csak milliméterekben lesz mérhető, és egy megtermett bogár túlsó vége homályba vész, ahogy azt a szingapúri fotós, Sikhey Goh képén is láthatod:Maradjunk egyelőre a rekesz kérdésénél. A legnagyobb blendenyílásnál kapod a legkisebb mélységélességet. Míg ha azt szeretnéd, hogy mély sávban éles legyen a képed, akkor szűkítened kell a rekesznyílást. Viszont ha szűkül a rekesz, akkor egyre kevesebb fény csordogál be rajta – azaz tovább kell nyitva hagynod. Minél tovább hagyod nyitva, annál nagyobb az esély arra, hogy beleremeg a kezed. Azaz ilyenkor használj állványt vagy bármilyen más alátámasztást. Pl. egy kis babzsákot is magaddal vihetsz, amit aztán a megfelelő korlátra, csomagtartóra stb. ráteszel, majd ráülteted a gépedet.

A kis mélységélesség arra jó komponálási szempontból, hogy elmossa a hátteret. Ez jobban kihangsúlyozza a témádat, például a modellt, hiszen ő lesz egyedül éles és kivehetően figurális a képen. És az érdektelen háttért is festői színhalmazzá teheted ezen a módon. Ha arcképet fotózol, akkor a szemére tedd az élességet, és törekedj kis mélységélességre. Így az arca éles lesz, a mögötte lévő tűzfal már nem. Sőt, akkor is használhatod a kis mélységélességet, ha valamit el akarsz tüntetni a kép előteréből: például valamilyen hálót, kerítést vagy fűszálakat.Tájképeknél viszont az a cél, hogy minél nagyobb legyen a mélységélesség, azaz minél több részletét láttasd az előtted elterülő látványnak.

Hogy változik az élesség a képen a tér egyes pontjain? A legélesebb ponttól a fényképezőgép felé közeledve csökken, és természetesen ellenkező irányban, a fényképezőgéptől távolodva is csökken. Csakhogy nem ugyanolyan arányban! A fényképezőgép felé fele akkora kiterjedésű az élesség, mint a legélesebb ponttól az ellenkező irányban. Tehát a legélesebb pont a teljes éles tartománynak nem a felénél helyezkedik el, hanem tőled nézve az 1/3-ánál. Mutatom: 

BEMOZDULÁS

A bemozdulás az, aminek csak akkor örülünk, ha kifejezetten szerettük volna.Amúgy viszont bosszantó. Gyorsan mozgó fotóalanynál (gyerekek, állatok, sportolók, kocsik) könnyen előfordulhat, hogy csak egy elmosódó szellemkép látszik a fotón. De attól is bemozdulhat a kép, ha remegett a kezed – már a lélegzetvételtől is változik a gép helyzete.

Fényképezéskor próbáld meg minél jobban stabilizálni a karod: ne fotózz félkézzel, és ha lehet, könyökölj rá valamire, vagy támaszd a felkarodat a mellkasodhoz. Ötvenes pulzus és kötélidegek, mint a sportlövészeknél. Az állvány sem csak gyengéknek való, hanem alapvető fotósfelszerelés. A fényképezőgép felépítése és az objektív gyújtótávolsága is befolyásolja, hogy mekkora megvilágítási időnél fotózhatsz még kézből, bemozdulás nélkül. A legtöbb fényképezőgépben van valamilyen rezgéscsillapító automatika is, ami csökkenti a mozgásodból eredő bemozdulást.

Egy energikus négyévest viszont a legjobb rezgéscsillapító sem fog türelmes fotóalannyá változtatni. Ha azt látod a képen, hogy a háttér éles, de maga a témád bemozdult, és emiatt életlen, akkor a záridőn kell módosítanod. A mozgó téma speciális fényképezési módot kíván.Ha a géped automatikusan választja ki a záridőt, akkor nézd meg, hogy van-e mozgó tárgyakra kitalált módja (általában gyerekfejjel jelzik a szimbólumok között). Használd ezt, vagy pedig kapcsolj át záridő-prioritásra vagy manuális beállításra. Csökkentsd le a záridőt, és cserébe nyisd ki jobban a blendét. (A záridő-prioritás módban a gép magától kiszámolja a záridőhöz illő rekeszértéket.) Ha megnöveled az ISO-t, azzal is nyerhetsz annyi plusz fényt, hogy lecsökkentsd a záridőt. Ha kell, használj vakut is: úgy több lesz a fényed, és szintén csökkentheted a záridőt. A lényeg az, hogy minél rövidebb ideig legyen nyitva a blende, hogy az alanyodnak ne legyen ideje helyzetet változtatni.

Van viszont olyan is, hogy egy fotós kifejezetten a bemozdulásra hajt. Robert Capa is azt tanácsolta a haditudósító fotósoknak, hogy rángassák kicsit a kamerát, attól harctéri hangulatot kap a kép. A bemozdulás dinamikussá teszi a képet, érzékelteti a mozgást. Streetfotózásnál szívesen használják. Emellett bizonyos képeknél éppen az elmozdulás lefotózása a téma: az alábbi képen Weber Áron fényképész Boros Mátyás képzőművész fényrajzát rögzítette hosszú záridővel.Kezded jól érezni magad? Akkor kezdjük el a matekórát. Ehhez pedig muszáj bevezetnünk még egy fogalmat.

FÉNYÉRTÉK, AVAGY EXPOZÍCIÓS ÉRTÉK

A fényérték egy szám, amely a kép megvilágítottságát jelzi. Függ a záridő hosszától és a rekesznyílás nagyságától – azért hozták létre ezt a fogalmat, hogy a záridő és a rekesz végtelen számú variációs lehetőségei közepette meghatározható legyen, hogy azok milyen expozíciót eredményeznek. Rövidítése Fé, de találkozhatsz az EV (exposure value) rövidítéssel is.

• Ha felezed a záridőt, azzal egy egységgel csökken a fényérték, azaz: -1 Fé-vel lesz sötétebb a kép.
• Ha negyedeled a záridőt, akkor két egységgel csökken a fényérték, azaz: -2 Fé.
• Ha kétszeres hosszúságúra veszed a záridőt, akkor az aktuális fényérték egy egységgel nő: +1 Fé. A kép világosabb lesz.
• Ha a záridő négyszeresét állítod be, akkor az aktuális fényérték két egységgel nő: +2 Fé.

És mi van a blendével? Ha lépsz egyet a szabványos rekeszérték-skálán, akkor teljes fényérték-egységeket lépkedsz.

Tehát: ha eggyel tágítod a blendét (f/5,6-ról f/4-re), de ugyanannyi fényértéket szeretnél, mint az eredeti rekeszértéknél volt (f/5,6-nál), akkor annyira kell lerövidítened a záridőt, hogy kompenzáld az 1 Fé eltérést, amit a tágabb blende jelentene. A fentiekből már tudod, hogy 1 Fé csökkenést úgy tudsz elérni, hogy felezed a záridőt. Tehát ha az eredeti záridőd mondjuk 1/1000 s volt, akkor 1/2000 s-re kell lemenned. Azaz a másodperc ezredrésze helyett a másodperc kétezred részéig lesz nyitva a blende.

Azt gyorsan tisztázzuk, hogy a fényérték nem fejezi ki közvetlenül a fény valamilyen fizikai minőségét, hanem az expozíciót jellemzi. (Igazából a „fényérték” kifejezés hibás, az expozíciós érték a pontosabb.) Az Fé0 az f/1 rekeszérték melletti 1 másodperces expozíció, ez a kiindulópontunk. A fényérték-skála innen negatív és pozitív irányba is továbbmegy. Fénytani szempontból sokkal bonyolultabban is meghatározható, de legyen nekünk most elég annyi, hogy akkor jó a kép megvilágítási értéke, ha a kép sötétebb és világosabb tartományában is látszanak részletek. Ha a kép expozíciója 1 vagy több Fé-vel kevesebb, akkor a sötét részeken egy idő után már csak feketeség látszik, ha pedig a pluszos irányba mozdul el a kép, akkor lesz rajta kiégett, túlexponált terület, ahol a világosságban vesznek el a részletek.

Természetesen van olyan, hogy az adott körülmények között nem lehet a világos és sötét irányban egyaránt részletgazdag a kép, ilyenkor kompromisszumot kell kötni. Illetve megeshet az is, hogy a fotósként olyasmiben töröd a fejed, amihez szándékosan alulexponált vagy túlexponált látványra van szükséged; művészi fotográfiában gyakran használt hatás.

A REKESZÉRTÉK ÉS A ZÁRIDŐ VISZONYA

A lényeget tulajdonképpen már meg is beszéltük: ha csökkented az egyiket, akkor növeld a másikat, ha azonos fényértéken akarsz maradni. Nő a blende – csökken a záridő, csökken a blende – nő a záridő. Vegyünk egy példát. Le szeretnéd fotózni, ahogy a kislányod biciklizik. Már megy neki, hajt is, mint az istennyila. Jó lenne, ha a képen nem csak a csík látszana, amit maga után húz. A fényképezőgéped fényt mér, és automatikusan f/8-ra állítja a rekeszértéket, a záridőt pedig 1/125-re. Te viszont sejted, hogy sok lesz ez a záridő, ezért manuális módban 1/500 s-ra állítod. (A gyakorlás kedvéért képzeljük el, hogy minden értéket te akarsz beállítani.)

Ezzel mennyi Fé-változást idéztél elő? Azaz mennyit kell kompenzálnod a rekeszértékkel? Számoljunk. A záridő-skála idevágó része ugye így néz ki: ...1/125, 1/250, 1/500... Tehát egynegyedére csökkentetted a záridőt. Az előbb megbeszéltük, hogy ez 2 Fé csökkenést jelent. Ha most nem változtatsz a rekeszidőn, akkor 2 Fé-vel sötétebb lesz a kép, mint szeretnéd, azaz alulexponált lesz. Nem fog látszani a pókember a gyerek pulcsiján, mert kissé árnyékban van. Nem jó. Muszáj lesz jobban kinyitni a blendét (éppúgy, ahogy a pupillád is megnő a sötétben). Hogy is volt a szabványos blendeskála? 1; 1,4: 2; 2,8; 4; 5,6; 8; 11; 16 stb. Az eredeti rekeszértéked pedig f/8 volt. Egy egységnyi rekeszérték-változás, az egy egység fényérték-változás. Tehát 2 rekeszértékkel kell nagyobbra nyitni a blendét – a végeredmény: f/4. (Nem felejtetted el, ugye, hogy minél kisebb a rekeszszám, annál nagyobbra nyitott rekeszt jelöl?)

De természetesen mindezt a fényképezőgéped is kiszámolhatja helyetted – a legtöbb gépen van olyan mód, amiben te megváltoztathatod a rekeszt vagy a záridőt, ő pedig aszerint módosítja a másik értéket.

Mindenesetre itt egy áttekintő táblázat a számolgatáshoz. (A fényérték a záridő és a rekeszérték függvényében):Most gondolkodj el azon, hogy hogyan változik a helyzet, ha ezután egy teljes alakos portrét szeretnél készíteni a gyerekről a nagyszülők számára, hiszen az ő karácsonyi ajándékuk volt a bicikli. És jó lenne, ha elmosódna a háttérben a grafitti a házfalon, mert különben a nagyszülők idegesek lesznek, hogy milyen veszélyes helyen laktok. Tehát csökkenteni kéne a mélységélességet.

Mitől függ a mélységélesség? Már tudod. Jelentős részben a blendétől: minél nyitottabb, annál kisebb a mélységélesség. Mivel emellett függ még az objektív gyújtótávolságától, az érzékelőd méretétől és attól is, hogy milyen messze állsz a gyerektől, nem tudok pontos értéket mondani, de az biztos, hogy kicsit még tágítanod kéne a rekeszen. A záridőt pedig tovább rövidítened. Kísérletezz!

A FÉNYÉRZÉKENYSÉG, A REKESZ ÉS A ZÁRIDŐ VISZONYA

Zárásként keverjük bele mindebbe a fényérzékenységet is.

Az ISO-skála (...100, 200, 400, 800, 1600...) egyes lépései között egy rekesznyi különbség van. Az ISO 100-nál kétszer érzékenyebb az ISO 200, így 1-gyel kisebb rekeszt használhatsz; az ISO 400 négyszer olyan érzékeny, ami 2-vel kisebb rekeszt tesz lehetővé. Az ISO 100 egyébként az az érték, amit nappali fényben nyugodtan használhatsz úgy, hogy nem lesz szükséged se állványra, se vakura.

Az, hogy a fényérzékenységet meg tudod változtatni a digitális gépeken, azzal az előnnyel jár, hogy akkor is használhatod ugyanazt a blende- és záridő-értéket, ha időközben megváltoznak a fényviszonyok, mondjuk árnyékos helyre mész. Az előző bejegyzésben is említettem azonban, hogy az ISO növekedésével nő a képzaj is. Pont emiatt kell csínján bánni a fényképezőgéped automatikus döntéseivel: ha szabadon megváltoztathatja az ISO-értéket, akkor amint sötétebb lesz körülötted, a fényképezőgép elkezd felfelé kúszni az ISO-skálán, hogy növelje a fényérzékenységet, ettől pedig zajosabb lesz a kép. Ez kifejezetten jellemző a mobiltelefonok kameráira és az olcsó kompaktokra.Éppen ezért, ha kifejezetten zajmentes képeket akarsz készíteni, akkor tartsd alacsonyan az ISO-t. Ha olyan a helyzet, hogy tudsz hosszú záridővel fotózni (van stabil alátámasztás és nem mocorog a témád), akkor mindenképpen használd ki a lehetőséget, és „csavard le” az ISO-t. Ugyanolyan megvilágításnál, azonos expozícióra törekedve a fényérzékenység és a záridő fordítottan arányos egymással: ha megduplázod az ISO-értéket, akkor felezd meg a záridőt.